Együttműködés Békéscsabáért
Partnereink
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Józsa Mihály tagged posts
-
Elhunyt Józsa Mihály
2014. 05. 30.
Archívum, Archívum - 2014. -
Sajnálattal közöljük, hogy 2014. május 30-án elhunyt Józsa Mihály, színművész (1962-2014)
A 2006-ban induló Irodalmi Estek rendezvénysorozat alapító tagja volt. 2014 februárjában átvehette a Békéscsabai Irodalmi Estek életműdíját.
Józsa Mihály nagyszerű ember volt.
Nyugodjon békében, emlékét örökké megőrizzük!
.jpg)
-
Nyolc éve töretlen lelkesedéssel
2014. 04. 03.
Sajtó -
Immár nyolc éves a Békéscsabai Irodalmi Estek. A Frankó Attila kezdeményezésére elindult, azóta kedvelt programmá váló eseménysorozatról Józsa Mihállyal beszélgettünk, aki a kezdetektől aktív résztvevője a nem mindennapi eseménysorozatnak.
Irodalomkedvelők rendszeres programja lett az elmúlt nyolc évben a Békéscsabai Irodalmi Estek. Amikor korábban Frankó Attilával, az eseménysorozat szerkesztő-rendezőjével, ötletgazdával az indulásról beszélgettünk, elmondta, hogy nagyon régre nyúlnak a gyökerek. Még a 80-as években, kisgyerekként járt a Vénusz kávéházban, és arra emlékszik, hogy ott színészek olvastak fel verseket, novellákat. Ez az élmény megmaradt benne, és jópár évvel ezelőtt megfogalmazódott a gondolata egy hasonló rendezvénynek. Bár az első néhány esemény nem volt annyira látogatott, mint az utóbbiak, azért már akkor is sokan elfogadták a meghívást.
- Mikor volt az első rendezvény pontosan?
- Az első Békéscsabai Irodalmi Estek 2006. február 7-én volt, azon 35-en vettek részt, és idén február 4-én lesz nyolcéves a program, akkor a 85. estet fogjuk tartani. Az első Irodalmi Estet Komáromi Anettel ketten vezettük, és Ady Endre, Herczeg Tamás, Polyák Judit írásai hangoztak el, valamint Schmitt Pálnak, aki akkor még europarlamenti képviselő volt, a mesekönyvéből olvastunk fel. Átlagosan 100-an jönnek el egy-egy eseményre, 2008. januárjában voltunk a legtöbben, 222-en – emlékezett vissza Józsa Mihály az indulásra.- Honnan az ismeretség Frankó Attilával?
- Frankó Attilát én a könnyűzenei, showbusiness-ből ismertem, én akkor napilapos újságíró voltam, de Attila tudta rólam, hogy verselgetek, és megkérdezte, segíteném-e azzal az indulást, hogy elvállalom a műsorvezetést. Igent mondtam, és innen a kapcsolatom az Irodalmi Estekkel. Meg kell mondjam, én kezdetben nagyon szkeptikus voltam, de Attilának lett igaza, aki azt mondta, szükségük van az embereknek az irodalomra. Egyszer egy irodalomtörténész, aki szintén vendég volt, azt mondta, hogy ritka az ekkora érdeklődés, amit itt tapasztalt.- Mi volt az alapgondolata a rendezvénysorozatnak?
- A cél az volt, hogy elsősorban békéscsabai illetve később megyei költők, írók mutatkozzanak be, az ő írásaik hangozzanak el. A nyolc év alatt több mint 100 író, költő mutatta meg tehetségét, van, akinek azóta kötete is megjelent. Nem feltétlenül a magas irodalom képviselői ők, hanem orvosok, gazdálkodók, akik eddig csak az íróasztaluk fiókjának írtak, sokan nem is jelentettek meg soha írást.- Miért szeretik az emberek az esteket?
- Van egy különleges, családi hangulata. Az évek során kialakult egy 50-70 fős mag, akik mindig eljönnek, és akik a rendezvény szünetében vagy a rendezvény végén beszélgetnek, jól érzik magukat, és ők nem biztos, hogy az úgymond elit előadásokon ott vannak. Akiknek az írását az est során felolvassák, azoknak eljönnek a barátaik, családtagjaik, és mindig van néhány ember, aki itt ragad, és rendszeres vendég lesz.- Volt-e olyan vendég, aki maradandó emléket hagyott maga után?
- Itt volt velünk R. Kárpáti Péter, vagy Miskolcról Horváth Margit, mindkettejüknek vannak Békés megyei gyökerei. De vendégünk volt Pataki Attila zenész is, akinek a könyveit is bemutattuk, sőt, Simon Mihály címzetes főjegyzőt is ki kell emelnem, és az ő helytörténeti írásait. Sok előadónk és vendégünk volt, lehetetlenség mindenkit felsorolni, illetve hosszadalmas lenne. A Jókai színház szinte minden művésze fellépett már, a kapcsolat egyébként is jó a színházzal, a korábbi igazgató, Konter László, és a jelenlegi, Fekete Péter is részt vett már nem egyszer az eseményen.Az évek során egyre népszerűbb lett a programsorozat, sokan kíváncsiak az itt bemutatott művekre, a rendezvény sikere bizonyítja, hogy az embereknek igényük van az irodalomra. Az esteken korábban csak békéscsabai alkotók munkáit ismertették meg a közönséggel, ma már vidéki írók is bemutatkozhatnak az ingyenes rendezvényen. A cél azonban mindvégig változatlan: lehetőséget teremteni a békéscsabai és a megyei irodalommal, írással foglalkozóknak a megismertetésre, nem titkolva pedig a magyar nyelv ápolása, szépségének megbecsülése.
-
Így élünk mi vidéken
2014. 04. 03.
Sajtó -
Történet napjainkból (2014)
Idézet Frankó Attila: Birkózóverseny című írásából:
"...A kisfiú próbálta elmesélni lelkesen szüleinek az általa megszervezett birkózóverseny eseményeit, de érdektelenségbe ütközött.
- Inkább az őszi iskolakezdésre figyeljél, ne, hogy rossz jegyet hozzál megint haza, hisz, ha így folytatod nem lesz belőled semmi, utcaseprő leszel – mordult fel az apa.
Andris könnyes szemmel ment ki a lépcsőházba és nézett ki a hátsó ablakon a döntő színhelyére. Az esti világításban pompázó játszótér teljesen kihaltnak tűnt. Nem is gondolná senki, hogy milyen fantasztikus eseménynek adott otthont. Főleg azt nem, hogy egy tizenegy éves fiúcska első nagy sikerének helyszíne volt." (Útravaló a szülői házból)A történet egyébként arról szól, hogyan hatott Kocsis Ferenc és Növényi Norbert olimpiai bajnoki győzelme 1980-ban a békéscsabai Kazinczy lakótelepen élő kisfiúra. Hogyan szervezett meg egy egész napos birkózóversenyt, melynek délutáni döntőjét legalább harminc felnőtt is végigdrukkolta. Tette mindezt a magyar győzelmek felett érzett földöntúli, őszinte örömében. A telepi birkózóversenyt szervező kisfiú, 34 évvel később 2014. február 7-én meghatottan állt Békéscsabán a Városháza dísztermének pódiumán, a 85. Békéscsabai Irodalmi Esték záróeseménye előtt. Szemben vele 107 Békéscsabai ember, a publikum. A nézők arra vártak, hogy a rendezvény 8. születésnapján átadja az irodalmi estékhez kapcsolódó életműdíjat Józsa Mihály, színművész, újságírónak. Annak az embernek, aki nyolc évvel korábban, 2006. február 7-én is ott volt a Street Corner vendéglő csöppnyi emeleti termében, a legeslegelső Irodalmi Esten.
Frankó Attilának nagyon nagy szüksége volt akkor Józsa Mihályra, az irodalomban jártas előadóművészre, színházi emberre, mert olyan fát nézett ki magának az erdőben, amit nem fogott a fejsze. Ugyanis azt találta ki, hogy olyan klasszikus irodalmi esteket fog szervezni, ahol verseket, novellákat olvasnak fel. Úgy gondolta, hogy ismert írók és költők írásai mellett a Békéscsabán lakó írástudóknak is teret nyit, és megismerteti őket a városlakókkal.
A tapasztalt Józsa Mihály szkeptikus volt az ötlettel kapcsolatban, ő ismerte a hazai gyakorlatot, és ekképpen fogalmazott:
"Attila! Ha nagyon ismert szerző tart író-olvasó találkozót, akkor esetleg összejön 40-50 ember, ha csak egy sima felolvasóestet tartunk, 15-20 nézőnél többre nem számíthatunk."Az élet felülírta a korábbi tapasztalást, hiszen már az első estén harminc vendég jött össze, ami az emeleten teltházat jelentett. Az első Békéscsabai Irodalmi Esték programja:
Schmitt Pál EP képviselő által összeállított mesekönyvéből felolvasták a Világszép nádszálkisasszony című mesét. Utána Ady verseket olvastak fel, és bemutatkozhatott két csabai író is: Poliák Judit novellista és Herczeg Tamás, mint költő.Józsa Mihály jól ismerte az irodalmi közeget, de még nem ismerte elég jól Frankó Attilát. Az irodalmi estek csatát nyert. A nyolc év alatt száz állandó nézője lett a programnak, de a látogatottság többször átlépte a kétszázas bűvös határt is. Beépült a város életébe, és már harmadik éve a Városháza díszterme lett az állandó otthona, február 7-e pedig a születésnapja. Nem véletlen a dátum.
.jpg)
Attila foci utáni, rendezvényszervező élete – mert egyébként ugyanolyan szenvedélyes focista is volt, mint amilyen szenvedélyes birkózóversenyt szervező – egy másik február 7-ei napon kezdődött, 1997-ben. Mert akkor, 29 éves korában választott magának egy olyan fát az erdőben, amit baltával – elméletileg – nem lehetett kivágni. Ha akkor nem sikerült volna egy ismeretlen, csabai – telekgerendási, mulatós zenét játszó fiatalembernek teltházas koncertet szerveznie a Winchester Pubban, valószínűleg az irodalmi estek sem születtek volna meg. De sikerült, 1300 jegyet adott el 300 Ft-os áron egy Balázs Pali koncertre. Két előadást kellett tartani, mert egyszerre nem fért be a közönség. Ekkor el is dőlt a sorsa.
Delhusa Gjonnal négy hónapig dolgozott együtt, előtte egy csabai bárzenésznek "Kékegyi Bubunak" New Yorkban szerzett állandó fellépési lehetőséget.
Az események nagyon gyorsan követték egymást, és már el is érkezett 1998. december 4-e, az I. Frankó Fesztivál időpontja. A 700 Ft-os belépő ellenére zsúfolásig megtelt a főiskola sportcsarnoka. A különös zenei koncertfolyam névadója Attila egyik fővárosi barátja volt. Ő úgy volt vele, hogy Békéscsabán saját magáról elnevezett fesztivállal mégsem állhat ki a közönség elé. De a barátja megnyugtatta, ez nem a Te neved, ez a magyar szlengben azt jelenti, hogy jó, frankó fesztivált ajánlasz a népnek. Nomen est omen! Ez kasszasiker lett. Összesen 35 Frankó Fesztivál volt Békéscsabán, az utolsó 2012-ben.
Aztán lett még lecsófesztivál! A gasztronómia trenduszályára is ügyesen kapaszkodott fel, a kereskedelmi televíziók reggeli-délelőtti műsoraiban többször húzott szakácssapkát, és ország-világ előtt főzte a lecsót. Pedig korábban egyáltalán nem töltött sok időt a konyhában, de a feladatért megtanult főzni is. Ma már mindent főz.
Amikor az irodalmi estek gondolata kezdték el foglalkoztatni, akkor meg az olvasás felé fordult. Utol akarta érni önmagát. Minden nap órákon keresztül olvasott, szépirodalmat, verseket, csabai szerzők műveit, mert pontosan tudta, hogy a produkció csak akkor lesz jó és sikeres, ha hiteles. Ahhoz pedig neki kell hitelesnek lennie. Az olvasás és az irodalom ma már természetes része lett hétköznapi éltének is.
Mára helyére került a Vénusz kávéház is. A Luther utca és a Jókai utca sarkán működött a nyolcvanas évek legelején. Kolbászos meleg szendvicset adtak, és volt Coca Cola is. A 2. számú iskolából hazafelé tartó kissrác a kóla miatt tért be ide néha – ha összejött rá a pénze -, és azt tapasztalta, hogy színész bácsik és nénik verseket olvasnak fel egymásnak. Akkor nem tulajdonított túl sokat annak, amit tapasztalt. Bár néha azért belehallgatott.
Tóth Melanzs
