Együttműködés Békéscsabáért
Partnereink
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Kategória | Archívum – 2017.
-
Köszönetnyilvánítás
2016. 12. 30.
Archívum, Archívum - 2017. -
-
Kétezer véradó
2016. 12. 23.
Archívum, Archívum - 2017. -
Számos rendezvény köthető a személyéhez: a saját vezetéknevét viselő fesztivál, a sör- és lecsófesztivál, a Békéscsabai Irodalmi Estek stb. Illetve… még a kezdet kezdetén, a 2000. május 12-ére szervezett Frankó Dance Fesztivál tejtestvéreként indította útjára a „véradó-projektjét” – amely ma már egy önálló történés; mi több tegnap köszöntötte a munkatársaival a 2000. véradót. Frankó Attilával, a Frankó Produkciós Iroda ügyvezetőjével beszélgettem.
Honnan jött az ötlet?
Még sorkatona koromban kezdtem vért adni... Közben ugye eltelt jó néhány év, és amikor beindult a Frankó Dance Fesztivál, úgy gondoltam, hogy egy karitatív, kísérő akciót kellene mellé „csatolni", ez lett a véradás.A kétezres szám meglehetősen kerek. (Frankó Attiláék csütörtök déltájban köszöntötték a kétezredik donort.)
Azóta egy csomóan gratuláltak; persze ez nem csak nekem, hanem a véradóknak, a támogatóknak és a munkatársaimnak szól.Tulajdonképpen 6 ezer életet mentettek meg.
Egy orvos ismerősöm azt mondta, hogy ebben a vérhiányos időszakban ez egy fantasztikus eredmény.Ez országos szinten is egyedülálló?
Igen, főleg úgy, hogy én sem intézmény, sem pedig karitatív szervezet nem vagyok.A közel 17 esztendő alatt melyik volt az egyik legérdekesebb momentum?
Például amikor a 2005-ös Lecsó Fesztiválon nem tudtuk megoldani a véradás helyszínét, és lejött az Országos Vérellátó Központ egyik véradó busza. Velük párhuzamosan az egyik kereskedelmi csatorna stábja pedig csinált velem egy portrét.Ki volt a kétezredik véradó?
A háromgyermekes, békéscsabai Méhes Károlyné. Azt követően érkezett még egy véradónk; tehát 2001-nél tartunk.Az említett majd' 17 év alatt 2001 véradó jóvoltából 900.45 liter vér gyűlt össze.
-
Ő Nem kér, csak ad
2016. 02. 16.
Archívum, Archívum - 2017. -
Hogyha egy kicsit odafigyelünk, és tényleg vesszük a fáradságot, hogy megértsük, rájövünk: egy egész világ hever a szemünk előtt, amit észre sem veszünk.
Hogy miért? Talán azért mert már nem divat. Kiment a fejünkből, eszünkbe sem jut. Kötelezővé tették az iskolában, és ami kötelező azt erőszaknak, erőltetésnek vesszük? Talán anno nem elemezgetni, boncolgatni kellett volna őket, hanem azokkal a mély érzésekkel foglalkozni, amelyeket közvetítenek. Túláradó öröm, sötét kétségbeesés, mindent elsöprő vad szerelem, erő, félelem, rettegés, kétségbeesés, megingathatatlan hit és bátorság, ez mind-mind ott van bennük. Aki érezte már, az tudja, miről beszélek. Nem kell súlyos százezreket költenünk, ha utazni akarunk, új világokat, tájakat, embereket, magával ragadó hangulatot ismerhetünk meg rajtuk keresztül. Csak olvasni kell és közben mással nem törődni! A vers: Ő az, akiről beszélek. Egy máig is élő, lélegző, magával ragadó, ezerarcú, érzésű személyiség, akit bűn elhanyagolni és nem törődni vele, hiszen ő nem akar semmit, nem kér, csak ad, ha engedjük neki. Valahogy ismét a tudatunkba kellene égetni, mekkora kincs van a kezükben, amiről lassan lemondunk.
Van azonban egy rendezvény, ami hónapról-hónapra felveszi a harcot érte itt Békéscsabán is. A minap ünnepelte tízedik évfordulóját a nézőkkel közösen, Békéscsabán a városháza dísztermében. Az irodalmi esteken a színészek előadásán keresztül láthatunk beléjük, így tárják elénk - néha csak a képzelet szülte - világukat, dimenziójukat. Amíg lesz nézőközönség, addig az est teljes vállszélességgel kiáll érte.
Horváth Szabolcs írása
